Akkumulátor története-fejlődése
Akkumulátor története
Az egyenáramnak az elektrolittal érintkező ólom lemezekre gyakorolt hatását csak a XIX. században fedezték fel. Elektrolitba merülő ólomlemezek vegyi reakciójának villamosenergia-tárolási célra való felhasználására Wilhelm Josef Sinsteden mutatott rá 1854-ben.
Az első akkumulátorokat Franciaországban Gaston Planté állította elő 1859-1862 között.
Az akkumulátor lemezeit ólomlemezből készült csíkokból állította elő, majd kénsavba mártva egyenárammal többször feltöltve és kisütve aktív anyagot hozott létre. A technológia legnagyobb hátránya az volt, hogy formázáshoz használt villamos energia nagyon magas volt, nem volt arányban a hasznos, letárolt energiával. Ezen akkumulátorok kapacitása kezdetben csekély volt, mely a következő időkben a fejlesztés egyik legnagyobb kihívását jelentette.
1881-ben Henri Tudor azzal növelte Planté akkumulátor kapacitását, hogy a sima felületű lemez helyett apró rácsozatút használt.
Ez volt az alapja mai napig is használtban lévő nagyfelületű hatóanyagnak, továbbá különféle oxid adagolásával az elektrolitba, csökkent a formáláshoz szükséges villamos energia így létjogosultsága lett az akkumulátoroknak a hétköznapi életben.
Ettől az időtől kezdve kizárólag nagy felületű pozitív lemezekkel készült akkumulátorokat nemcsak a telepként „munka akkumulátor”-ként kezdték alkalmazni, hanem azokat járműhajtási, indítási célokra használták: „autó akkumulátor”-ként.
A következő időszak következő nagy mérföldköve Kamill Faure nevéhez kötődik miszerint az aktív anyagoknak az ólomlemez felületén, villamos úton való kialakítása helyett, a felületekre ólomvegyületeket vitt fel, melyből az első formázó töltés során nagy kapacitású telepek jöttek létre.
Gorrens ezen akkumulátorokat azzal javította tovább, hogy a lemezekhez ólom rácsozatott készített, amelyekben, massza alakjában ólomanyaggal együtt vitte be az adalékot. A rácsos lemezek formálásakor az adalék kémiailag átalakult és ezzel lehető vált aktív porózusság lényeges növelése.
Az akkumulátorok tökéletesítése tovább folytatódott a következő évszázadon át egészen jelen napjainkig.
A legnagyobb változások az akkumulátor fizikai paramétereiben merül ki.
Ha visszatekintenénk, akkor a kezdeti néhány tized, Ah(amper óra)-ás akkumulátoroktól kezdve, eljutottunk tudósaink révén a több ezer Ah-val rendelkező telepekig, attól függetlenül, hogy az alap elképzelés meg változott volna.
Összefoglalva, manapság beszélhetünk gondozásmentes, zselés, Agm rendszerű, vagy éppen spirálcellás akkumulátorról, ugyanaz az alapeleme, működése, mint amit közel 160 éve feltaláltak: Ólom-és Kénsav kémiai reakciója.